Era naplója

filmajánló

Nekem ez most visz mindent. Utána nagyon sokáig kavarogtak a fejemben a gondolatok. Nem tudom, mi tudná ezt túlszárnyalni a közeljövőben...

2012. jan. 25. 11:19 | h.o.era | még nincsenek kommentek

Kicsit elmaradtam, de folytatnám a sort máris a plusz egy darab pöttyös, létszámnövelő férfineművel. Merthogy Töki persze miért is maradt volna ki a listából?
Most rettentő boldog, hogy neki nem kell suliban lennie, bár tegnap javarészt fetrengett - apa szerint. Este kicsit kókadt volt, és amúgy cseppet sem mutat kellemes látványt az egyébként szép pofija. Betegszakaszunk ezen része tehát adott, amihez plusz egy fő náthás-rekedt, eldugult orrú, ezért sokat ébredő picifiú jön még hozzá.
Patrikot amúgy nem részletezném, hogy természetesen egy újfajta, sorban a harmadik jellegű pöttyel debütált. Hólyagos neki, nem is kicsit, amitől igencsak rosszul fest.

Ki maradt egyedül talpon a vidéken? Hát persze, hogy én... Pedig hejj de elfetrengenék én is otthon egész nap!

2012. jan. 17. 16:36 | h.o.era | még nincsenek kommentek

ki gondolta volna...

Végül is, mint amolyan időzített bomba ketyegett a feje felett a család bárányhimlőn át nem esett részének az óra. És az idő lejárt, apa pedig pöttyös lett. Mit pöttyös, inkább dudoros :) Nem különösebben örülök, és gondolom ő sem. Nincs is túl jól, de mondjuk sokat nem tudunk tenni ellene.
A másik része, hogy ezennel gyakorlatilag simán meghosszabodott a fertőzési idő, így csak egy kis türelmi időt nyertünk a családban jelentkező újabb pöttyösig.

Remek...

2012. jan. 13. 9:38 | h.o.era | még nincsenek kommentek

érdekességek

Múlt hét csütörtökön szívtam el az utolsó szál cigimet. Az elhatározás azzal egyetemben született meg, miként közeledett az időpontja a nem kis mértékű áremelésnek. Nem mondom, hogy minden könnyen ment...
Az a reggeli ébredés, ahogyan a kávémat a mikróban megmelegítem, leülök, nyúlok a cigisdobozomért... ami nincs. És amikor rádöbbentem, hogy miért nincs, nos fájdalmas :( Érdekes ez, mert nem is a fizikai vonatkozása nehéz, hanem inkább a szokások. Mondjuk azért kellőképpen feszült is voltam.

Családunk teljes életmódváltását elősegítendő apa pedig ilyenre váltotta a napi két doboz drága füstölgést. Első tapasztalata eddig jó, reméljük, marad is.

2012. jan. 9. 14:27 | h.o.era | még nincsenek kommentek

váááá

Ez azért durva...

2012. jan. 4. 7:50 | h.o.era | még nincsenek kommentek

évköszöntő

Átkölyökpezsgőzvén magunkat az új esztendőbe két fiatalkorúnk egyig bírta a strapát :O Mondjuk Töki nyilván bírta volna még, saját elmondása szerint egyáltalán nem álmosan aztán azonnal elaludt, a nagy durrogtatások közepette.
Pötyinket meg lassan már nem illeti meg a neve. Mondhatni nagyon könnyen vészeltük át ezt a bárányhimlő mizériát, ugyanis semmilyen hatása nem mutatkozott se előtte (minden előjel, láz nélkül), se közben (nem vakarta), se most, hogy gyakorlatilag csak egy-egy nagyobb pötty látszik még. Konkrétan mondjuk pötty nem volt sok rajta, elvétve itt-ott. A jobb füle mögött és fejrészén volt a legtöbb. Amúgy pár nagyobb volt, ami hólyagos lett majd kifakadt, de a legtöbb csak pirosodott, majd elmúlt. Érdekes... Nem tudom, meddig kell várni, hogy megfertőzte e a család ezen a betegségen még át nem esett (szóval mindenki) részét, de reméljük a legjobbakat. Azért én örülök, hogy olyan volt a lefolyása, mint ha nem is lett volna.

Az új év tehát így megkezdődött, ma már suli is van, gyanítom Barnus is megy már csütörtökön oviba - szerdán kell visszavinni a dokihoz. Dolgozunk, új reményekkel, megújult energiáinkkal. Bízunk a jóistenben - ahogyan áldott országunk vezetője is mondta (váááá) -, hogy jó lesz nekünk. Ez már így leírva is vicces, ahogyan ez az egész. Nem politizálok, csak reálisan látok. Ha ez a mi cégünknél így működne, vagyis ilyen vezetőink lennének, mint ők, és ilyen döntéseket hoznánk, már bezártunk volna. Érdekes. Kíváncsian várom, meddig, hova még???

2012. jan. 3. 12:31 | h.o.era | még nincsenek kommentek

mert megérdemlem?

"Mert megérdemlem" - című szabim/pihenésem első napján, azaz 23-án torokfájással ébredtem, ami tetőzött aztán egy kedves kis betegségben. De bírom, mert erős vagyok... Most már nem érzem magam úgy egész nap zúgó fejjel és szédülve, mint ha egy kemény buli másnapján lennék :S

Tegnap Barnin fedeztem fel három pöttyöt a nyakán, amiről első pillantásra megállapítottam, hogy bárányhimlő. És mivel simán kaphatnék már doktori címet, ami a gyerekbetegségek felismerésében és kezelésében mutatkozott profizmusomat jelentené, most sem kellett csalódnom magamban.
Kismanó reggelre számtalan pöttyel ébredt, amit dokinénink is hasonlóan diagnosztizált, mint én :P Amúgy tök jól van, aranyosabb és kedvesebb, mint valaha. Tenyérrel vakarja a fejét, a füle mögötti területet, ahol csak szaporodnak a piros pöttyök, mert anya így mutatta :)
Kíváncsian várom a fejleményeket, mert a család többi tagja, engem leszámítva még nem szenvedett ilyen betegségben.

Pihenés, mi? Hát ezt érdemlem én, kedves szlogengyártó marketinges kollégák??? Erre nincs reklámotok, mi?

2011. dec. 28. 9:13 | h.o.era | még nincsenek kommentek

felpörögve

... értendő a legkisebb ugrifülesre. Tegnap például fél 11-re sikerült álmot fújni a szemére. Teljesen fel van pörögve, játszik és játszik... Patrik meg gépezik, xbox-ozik, gépezik...
Amúgy nálunk is járt a 'Jézuszka', ami roppant boldoggá tette a kis manóarcút. Ma Muciéknál is, és még Janáék is itt jártak. Mondjuk ez pont jó ürügy arra, hogy ne feküdjön le a fiatalúr ebéd után. Kíváncsian várjuk az estét, ennek tükrében :P

Mind a két fiú változásokon ment keresztül az elmúlt időszakban. Kezdjük a rosszabbal, a majdnem kamasszal. Elég flegma és nagyszájú, visszabeszélő nemtörődöm lett a nagylegény. Tudom, majd még most jön a java. Alig várjuk :S
A picifiú pedig mindenhol és mindennel el tudja foglalni magát, értsd, egész nap játszik, elképzel, megvalósít. Haláli fazon! Ja, és legtöbbször oroszlán :)

2011. dec. 26. 14:36 | h.o.era | még nincsenek kommentek

így is lehet :)

Mindig megünnepeljük otthon, mert ez nálunk szokás. Anya szerint ez azért jó, mert ilyenkor legalább együtt van a család. Máskor is együtt van, de mondjuk nem ennyire. Az oviban Kati néni elmesélte, hogy szenteste megszületett a kis Jézus egy istállóban. Senki nem akarta beengedni a szüleit a házába, ezért kellett jászolba menniük. Én sem engedtem volna be őket, mert Anyu azt mondta, idegeneknek nem szabad kinyitni az ajtót soha, hiába kérik.

Jézus nagyon jó ember volt, aki mindenkinek segített, sok csodát csinált, de végül sajnos megölték a gonosz katonák. Ami nem baj, mert valahogy felszállt a felhők közé, és azóta onnan néz le. Vigyáz ránk és mindenkit szeret. Olyan, mint az Anyukánk. Ági, aki mindig kerget az udvaron és nagyon hülye, azt mondta, hogy nincs is az égen semmi, csak csillagok meg bolygók. A szülei szerint Jézus csak egy mesehős, nem szabad elhinni, hogy valóban élt. Neki például sokszor el kellett mondani magában, hogy Jézus nem létezik, mert így tudta jól megjegyezni. Végül sikerült, most már tudja. A karácsonyt azért is szeretem, mert ilyenkor hazajön Klári néni Kanadából. Azért ment oda nagyon régen, mert utálta a pártot. Ilyenkor mindig elvisz minket csirkés szendvicset enni egy gyorsétterembe. Apa soha nem jön velünk, pedig Klári néni a testvére. Azt mondja, hogy a karácsony nem szólhat a multikról, és ezért nem jön. Nem értem, mi az a multi, de már én sem szeretem. Csak a csirkés szendvicset szeretem! A múltkor az oviban, a délutáni alvás közben azt mondta a takaró alatt Ádám, hogy szerinte Jézuska szakállas volt és az apját Józsefnek hívták. Én erre mondtam neki, hogy nem is, mert Jézuska apukája igazából egy Isten volt, hallottam a tévében. Uzsonnakor Juli, aki kiscsoport óta szerelmes belém, elmagyarázta nekünk, hogy mind a ketten nyertünk, mert Jézusnak két apja volt, úgy, mint Zolinak, aki a sárga csoportba jár, de ő csak az egyiket szereti, mert a másik néha bántja az Anyukáját, és egyszer már a rendőrséget is ki kellett hívni. Nekünk a tesómmal minden évben be kell mennünk a másik szobába, hogy a Jézuska nyugodtan le tudja tenni az ajándékainkat a fa alá - és tényleg odateszi. Utána visszajöhetünk a nappaliba meglepődni. Eszti szerint viszont nem a Jézuska hozza az ajándékot, mert igazából le se tudná cipelni egyedül az égből, hanem a szüleink veszik a plázákban. Ezt az Anyukájától tudja. Brigi szerint tényleg a szüleink veszik az ajándékot, csak aztán feladják postán az égbe a Jézuskának, és ő hozza vissza, mert nincs annyi ideje, hogy minden gyereknek külön vásároljon. Szerintem neki van igaza.

Én elektromos kisautót szeretnék karácsonyra, és azt, hogy csillogjon a fenyőfánk. Meg peonzát, kígyósat, ha lehet, olyat, mint amilyen a Dávidé, és egy űrhajós játékot, továbbá "Indiát, Amerikát, Ausztráliát és a Marsot. Mindezt persze selyempapírban, angyalhajjal tetézve". Kérek még biciklit, meg kirándulást, rántott husit, krumplipürével, ahogy vasárnap szoktuk a nagyiéknál. Kérem Anyu simogatását, és a mesét, amit esténként mond, amikor nem bírunk aludni, mert félünk a sötétben. Szeretnék még fociedzést és egy varangyos békát, és főként az kérem még a Jézuskától, hogy jöjjön haza az Apukám. Ígérem, hogy minden este elpakolom a játékokat, nem rágom többet a körmömet, megeszem a spenótot is rendesen, és nem hisztizek mindenért. Nem baj az sem, ha nem hoz ajándékot, csak jöjjön haza. Jó leszek cserébe, megígérem. Mindig jó leszek most már.

2011. dec. 23. 22:04 | h.o.era | még nincsenek kommentek

szenteste előtt

Ajándékok megvásárolva (jujj, de izgulok, hogy jók lesznek e - nyilván :P). Tökivel, míg a legnagyobb és legkisebb férfitagja kiscsaládunknak pihent, nyakunkba vettük a várost. Fájásig gyalogoltuk a lábainkat, de meg lett minden. Megnyugtat azért ez.

Halászléhez alapanyagok beszerezve, majonézes kukoricához és krumplihoz szintén - ehhez meg halrudak lesznek... Mi ezt szeretjük, mit nekünk ünnepi ebéd!?
Ezzel kapcsolatban abszolút nem osztom azt a nézetet, hogy nagy karácsonyi ebéd, sok süti, egész napos konyhában robotolás, csak mert karácsony van. Együnk azt, és csináljuk azt, amit a legjobban szeretünk. Más meg nem számít. Amúgy abszolút a pihenésnek és semmittevésnek szánjuk magunkat az elkövetkezendő időszakra ;)

Boldog Karácsonyt! :D

2011. dec. 23. 20:06 | h.o.era | még nincsenek kommentek

éljen!!!

Mindjárt megyek haza, és nem is gondolok munkára egészen a jövő évig!!! Annyira felvillanyoz ez most, hogy még az se jut eszembe, hogy mennyit kellene takarítanom, vásárolnom, és még ki tudja mit.

Pihenést akarok végre, mert megérdemlem! :D

2011. dec. 22. 14:54 | h.o.era | még nincsenek kommentek

hohóóó

Hatalmas pelyhekben esik kint a hó...
Szokásainktól eltérően zenét hallgatunk az irodában...
Elkezdtem gondolkozni az ajándékokon...
Senkinek sincs kedve dolgozni, otthon lennénk inkább...

Összességébe még végül karácsonyi hangulatba kerülök :D

2011. dec. 21. 12:57 | h.o.era | még nincsenek kommentek

csak szépen, sorban

Az van, hogy nagyon nincs időm semmire. Például csak múlt hétfőn pakoltuk ki a díszeket az ajtóra, mikulás várás előtt. Ezt muszáj kicsit részleteznem is, mármint a Mikulás érkezését.
Kivételes alkalom volt, és 6 körülre értem haza. Ez már önmagában is csodaszámba megy, mert hogy az átlag a nyolc óra, de nemegyszer volt már tíz, vagy tizenegy óra, mire benyitottam kislakásunk ajtaján. Erről majd később.

Szóval először a mikulás napja... Drága kis manófiúm már egész délután lázban égett, várta a nagyszakállút, aki ’hol lakik, és hogyan teszi az ajándékot a cipőkbe, és különben is, most még rajta van, és amúgy majd ő kipucolja, és vajon mit hoz, és, és, és’ végeláthatatlanul. Nos, mire eljött az idő, már túl voltunk egy csomó dalon, mondókán, ajtó elé kilesésen. Anya odacsempészte a ragyogóra pucolt cipőkbe a kis ajándékokat, és várt. Barnus mikor kiszaladt, volt ám nagy meglepetés! Felkiáltott, hogy ’jujj, de jóóóó!’ Olyan kis cuki volt, leguggolt a cipők elé, de nem mert hozzá nyúlni semmihez, csak nézte. Aztán persze feloldódott ám :) Olyan jó volt ez a délután-este! Ettől a aprócska fiútól még mi is kicsit karácsonyi lázba kerültünk. Sajnos ez hamar el is múlt...

Sem gondolatban, sem máshogy nem tettem még az ünnepkre semmilyen előkészületet. Nem tudom, mit fogok venni, mit fogunk főzni, hova mikor megyünk. Egy biztos csak, hogy 23-án már otthon leszek, és csak az új év kezdetén jövök újra. Hihetetlenül elfáradtam, lemerültem, és gyakorlatilag képtelen vagyok már akár egy komolyabb gondolatmenetet végigvinni magamban, nemhogy csinálni is a munkám. Nagyon nehéz volt ez az év, különösen ez az utolsó fel, de ha lenne erőm összegezni, azt mondanám, hogy megérte.

Megérte minden erőfeszítés, mert ha a tavalyi önmagamra gondolok, aki akkor tele volt bizonytalansággal a jövőjét és a kvalitásait illetően, egy év távlatából már egy teljesen más ember tekint vissza. Amit álmodtam, terveztem, és amiért próbáltam küzdeni, az mára már nem csak hogy reális céllá vált, hanem bizonyossá is. A legnagyobb örömöm mégis az, hogy amit gondoltam magamról (képességeim tekintetében), az végre visszaigazolást nyert mások elismerésében. Végre úgy érzem, hogy van értelme annak, amit csinálok, hogy én is, és a munkám is fontos. Hogy mit áldozok fel ezért? Ezt a számvetést mindig elhessegetem magamtól, és elintézem azzal, hogy ’valamit valamiért’, ugye. A hálám apát, és Muciékat örökké üldözni fogja, hogy segítségükkel támogatnak a céljaim elérésében. – ez kicsit olyan Oscar-díj utáni köszönőbeszédre hajaz :D

Annyi minden gondolat kavarog bennem, amit azt hiszem kicsit sűrűbben is meg fogok osztani a drága kis naplómmal, mert egyszer, ha lesz időm (sosem lesz ilyen), akkor bizonyos, hogy jó lesz visszaolvasni. Sajnálom, hogy erről az időszakról nem jegyzeteltem sűrűbben, mert azt hiszem, ez az év az, ami meghatározza majd a jövőnket.

2011. dec. 20. 14:40 | h.o.era | még nincsenek kommentek

már megint?

El kellene legalább már gondolkodni azon, hogy mégis mit ajándékozunk idén karácsonyra? Még a gyerekeknek mondjuk, hogy könnyen ki tudok találni valamit, de a felnőtteknek? Minden évben bajban vagyok, de az is igaz, hogy a végére sikerül mindenkihez passzoló, illő meglepetéssel előrukkolni.
Nincs energiám még erre gondolni sem...

Idén vagyok először úgy vele, hogy már megint karácsony??? Vááá....

2011. nov. 17. 14:37 | h.o.era | még nincsenek kommentek

elsején

Ismét eltelt egy év, és még mindig nem csökkent az a szorító érzés ott, a szívem környékén, ha eszembe jut (és igen sokszor) az az időszaka az életemnek, életünknek... Már nem keresem a miérteket, elfogadtam, hogy ez volt a sorsunk, hogy ennek kellet történnie. Meg nem értem, és nem is fogom soha. Haladok az árral, az évek múlásával, és magamban próbálok továbbevickélni a fájdalmas perceken. Hol elidőzök bennük, és próbálom minnél hosszabbra nyújtani, hol elhessegetem magamtól. Ha fá, hát fájjon igazán...
Nem tudom, hogy lesz e olyan nap, eljön e az az idő, amikor már nem lesz ennyire közeli, ennyire fájdalmas. Lehetséges, hogy eljön, és akarom én azt egyáltalán?

Kedden este gyújtottam egy gyertyát az én angyalarcú kislányomnak, akit bár sohasem ölelhettem magamhoz, sohasem érezhettem a puha arcát, hajának illatát, mégis annyira szeretem, és annyira elevenen él bennem az arca, mint ha minden nap mellettem lenne.

"Nem az a fájdalom, amitől könnyes a szem, hanem amit egy életen át hordunk mosolyogva, csendesen."

2011. nov. 3. 12:15 | h.o.era | még nincsenek kommentek

az első egyes

Nyilván ez az iskolás korú növendékünkre vonatkozik. Elfelejtette megtanulni a verset, és nem is tudtunk róla, hogy kell neki. Könyvben nem volt mellé írva, még figyelmeztetni sem tudtuk volna... Most mondhatnám, hogy elképzelhető, mennyire idegesítő, meg bosszantó, stb. Jó tanuló, és eddig nem érezte milyen az, egyest kapni. Hiába, hogy amíg a többiek feleltek, addig próbálta tanulni, az nem olyan. Remélem, ez jó lecke volt neki, és megpróbál az amúgy is szétszórt természetén egy kicsit változatatni. Nem lesz könnyű, de van motiváció. Mert amikor mondta, hogy most már tudom, milyen egyest kapni - rossz, na, akkor láttam, hogy nagyon bántja a dolog.
Tudom, lesz még ilyen, nem is egy, csak nehéz elfogadni. Helyesbítve elfogadni ezt nem is akarom, inkább nehéz a jó irányba terelgetni.

2011. okt. 26. 15:12 | h.o.era | még nincsenek kommentek

29

Ez is csak egy nap, mint a többi, azzal a különbséggel, hogy rengetegen gondoltak rám. És csakis ez számít, hiszen mire vágyhatnék még, mi kellene még? :DDD

2011. okt. 23. 20:14 | h.o.era | még nincsenek kommentek

.

Teljesen le vagyok hangolódva, hogy gyakorlatilag tél van. Olyan nyomott hangulatban kezdek neki a napnak, amikor kinézve egyrészt még sötét van, és később is csak a nagy szürkeség. Még pár nap, és sötétben megyek-jövök munkába.
Annál is inkább, mert a jövő hétre látszó meló pont annyi, amennyit egy hét alatt sem lehetne elvégezni... Így majd az sem lehetetlen, hogy reggel még váltás ruhát is viszek magammal :S

Kölkök szokásos, veszekednek, verekednek, hangoskodnak. Barni egyre komfortosabban érzi magát az oviban, Töki meg tanulgat. Olyan nagyok lettek amúgy! Szépek és okosak, csak gyakran néha az őrületbe kergetnek bennünket. Bár a délután nagy részében apa van velük, sajnos, engem mégis képesek tíz perc alatt tönkretenni :P

2011. okt. 16. 18:08 | h.o.era | még nincsenek kommentek

csapatot építve

Egy szervezkedős baromi sokdolgos hét után, pénteken végre elindultunk a nagyon várt csapatépítő tréningünkre Komárom city-ből.
Úgy történt a dolog, hogy pénteken a félnapos munka után átvágtunk Pesten, és meg sem álltunk a Kékestető szomszédságában lévő kis erdei házunkig. Parád után, de még Parádsasvár előtt félúton található Fényespuszta, ahol minden szomszédság nélkül tengettük a hétvégénket. Igaz, elég szoros programunk volt, mert barbecue party minden este (hehe, ez azért nem valami fárasztó dolog ám), aztán kötelező részvétellel csapatépítő játékok. Persze ezekre már régen készültünk egyik kolleginával, összeraktuk őket időrendi sorrendben, kellékeket gyűjtöttünk, nyomtattunk, vásároltunk, és mindezt úgy, hogy senki se tudhatta meg.
Szombaton a sástói kaladparkba mentünk (ez Mátraháza előtt van kicsivel), ahol tíztől gyakorlatilag hatig egy komplett programon vettünk részt. Volt íjászat, bobcsúszás, átfordulós hinta, erdei labirintus, canopy, függőhíd séta, és a legkomolyabb, az erdei kalandpálya. Élményekkel, foltokkal és sérülésekkel tele, baromi fáradtan értünk vissza a házhoz, ahol a kötelezően fergeteges hangulatban ettünk és játszottunk.
Vasárnap bevettük a Kékestetőt, ahova egésztesti izomlázzal érkeztünk, úgyhogy hatalmas teljesítmény volt ez tőlünk :). A kilátóból megtaláltuk a házunkat is! Eszméletlen élmény volt! Mindezek után Gyöngyösön ebédeltünk: háromtól fél hatig (hehe, ebéd, mi?) egy puccos étteremben, izzadtan, koszosan, mert hát ugye túráztunk. Hatalmas élmény volt ez mindannyiónknak, még jobban összekovácsolta az amúgy is jó csapatot.

Mindezekfelett pedig büszke vagyok magamra, mert minden apró részletét én szerveztem, vásároltam, kerestem, kutattam, foglaltam, vezettem... De a legnagyobb öröm volt látni az embereken, hogy mennyire örültek mindennek, és mennyi felejthetetlen, közös élményt vittek magukkal.

2011. okt. 3. 16:20 | h.o.era | még nincsenek kommentek

Balaton tour

Vasárnap nyakunkba vettük a Balatont. Fehérvárról fehérvárra, azaz egy teljes kört tettünk meg nagytavunk körül. Élmény volt, minden szempontból.

Tihanyi rév

Photobucket

Zánka

Photobucket

Siófok

Photobucket

... a teljesség igénye nélkül

2011. szept. 28. 9:34 | h.o.era | még nincsenek kommentek

A blogomról

“Az anya nemcsak egy gyermeknek ad életet, hanem a szeretetnek és az örömnek, amit valaha magának remélt.”

Keresés

Ezt is én írom

erasüti

Utolsó kommentek

lufifej: Isten éltesse a szülinaposokat, nektek pedig még sok-sok boldog évfordulót... »
NelliAnyu: zsír az új autó és kombi :-))) nálunk ez alap!!!... »
lufifej: Bármi is történt, sajnálom :( Ölelés! »
h.o.era: Változtatni talán még lehetne, csak félő, hogy az ember gyermeke... »
h.o.era: Köszönöm, aranyosak vagytok!!! »