Era naplója

elgondolkozva

Az elmúlt időszak gondolatait, érzéseit, döntéseit nehéz lenne összefoglalni, és azt hiszem, hogy nem is fogom megtenni. Több oka is van. Ezt sem fogom mind felsorolni. Azzal a szándékkal kezdtem el ezt a kis virtuális naplót, hogy megörökítsem az életünk ügyes-bajos dolgait, gondolataim, örömöm-bánatom, gyermekeim fejlődését szavakban, képekben... Ahogyan elterveztem, ez működött is. Egészen addig, amíg dolgozni nem kezdtem újra. Akkor már azért nem írtam az érzéseimről, mert nem szerettem volna, ha esetleg bármelyik kollégám, illetve olyan olvassa, akit nem szeretnék. Aztán Komáromba kerültem, ahol meg nem szerettem volna elkiabálni, amit reméltem, vártam. Mikor aztán a várakozásnak megfelelően alakultak a dolgok, sőt, még több is, mint reméltem, hogyan kezdtem volna neki? Honnan? Az elejétől? Nem volt kedvem...
A magánéletem, életünk, mint a hullámvasúton, aminek az elmúlt időben értünk a legmélyebb pontjára. Hibáztam, hibáztunk, sokat. Vannak benne banális kis hülyeségek, és megbocsájthatatlannak tűnő bűnök... Mégis túlléptünk rajtuk, átértékeltük a közös életünket, és bár még hosszú az út, de együtt megyünk rajta tovább. Fel kell építenünk valami újat, valami egészen mást, mint eddig volt. Mert csak így működhet.
A gyerekek, akik olyan hirtelen nagyok lesznek, és annyi minden történik velük akár csak egy nap is, hogy ha minden nap csak arról írnék se lenne elég... Nehéz velük, de szép is...
Aztán az új vállalkozás szépségei és terhei, a lakás bizonytalansága, a kormányunk által támasztott követelményeknek való megfelelni akarás... Nem megy... Nekünk egyelőre nem...
Valahogyan úgy érzem, nem írhatom le minden gondolatom szabadon, következmények nélkül. Így inkább maradt a néma csendbe burkolózás, az áldásos hallgatás. Hogy lesz e változás? Leginkább bennem kell elindulnia valaminek, ami tovább visz arra, hogy vagy mindent, vagy semmit.

2012. máj. 18. 12:42 | h.o.era | még nincsenek kommentek

most jó

Egy szuper négynapos hétvégénk volt... Nagyon jól éreztem magam végig, volt, hogy csak rólam szólt, volt, hogy csak a srácokról, volt, hogy minden egyben volt :)
Nem mellesleg megjött végre a jogsim, és nyilván ki is használom olyan tekintetben, hogy apa nagyban háttérbe van szorítva, ha arról van szó, hogy menni kell valahova. És igen, tudtam mindig is, de most már ezer százalékig biztos vagyok benne, hogy imádok vezetni, és nekem mindig is ezt kellett volna csinálnom :P
Barnultam is, a szuper időnek köszönhetően, és összességében tényleg nagyon jó volt. Ja igen, pecáztunk is végre.

Most olyan, mint ha minden vágyam teljesült volna egyszerre... Sokáig meg akarom tartani ezt az érzést...

2012. máj. 2. 20:55 | h.o.era | még nincsenek kommentek

nyár???

Tegnap néztem a híradóban, hogy 30 fokot mondtak a hétévégre... Durvaaaa, de jóóóó!!!

2012. ápr. 24. 17:52 | h.o.era | még nincsenek kommentek

sokat kérek???

Csak egy nyugodt estét, egy egyedül töltött napot szeretnék... Most eszembe jut egyik kollégám, aki viccesen meg szokta jegyezni: "Akkor gondolkodtál volna :)"
Időnként vágyom rá, hogy csak én legyek, meg a gondolataim, hogy ne kelljen senkihez se szólni, senkit se meghallgatni, senkit se kiszolgálni, senki után se pakolni, senkire se várni, semmire se vágyni... Hogy átadhassam magam az érzéseimnek, a nyugalomnak, a természetnek, a csöndnek...
Lélekben új útra léptem, elengedtem valamit, amit már rég el kellett volna. Nem vágyom már rá, hagytam, hadd menjen... Könnyebb. Belül érzem, könnyebb így.
Kifeküdnék valami rétre, ahol érzem, ahogyan a szellő simogatja az arcom, fű csiklandozza az oldalam, és nézhetem a felettem elvonuló bárányfelhőket. Érezni akarom a napsütést az arcomon, miközben csak a madarak és fák hangját hallom. Akár pár ilyen órával is kiegyeznék... Tiszta fejjel, üdén és frissen térhetnék vissza a zajos, rohanó és zsúfolt mindennapokba, ahol semmi sem változott, csak én, legbelül...

Nagyon sokat kérek???

2012. ápr. 22. 19:48 | h.o.era | még nincsenek kommentek

kicsit lemaradtam

Csak azért sem kezdem úgy, hogy annyi minden van... Pedig van :P

A mai napon kezdtem a tulajdonképpen "régi" pozíciómban, ami ugyanaz, mint eddig volt, csak már nem Komárom, hanem több telephely. Így létezik az, hogy ma Fehérváron tengetem a délutánom. Fura ez a változás, gyakorlatilag nagyobb szabadságot engedélyez. A főnököm változott csak, aki felett már csak a "Managing Director" úr van itt a kis hazánkban, ami mondjuk nem is olyan kicsi "csak". Mivel ő nem fog nap mint nap nyaggatni semmivel sem, csak néha be kell számolnom neki a tevékenységeimről, ezért van bizonyos fokú nagyobb szabadságom.

Ismét járok vezetni, mert annyi változás is van a dologban, hogy kapok egy kis kocsit a popóm alá, amivel tudok furikázni a telephelyek között. És mivel jogsi nélkül ez nem megy... 10-én vizsgázom, amitől már most annyira félek... Nem tudom az idegességem ebben a témában legyűrni. Tudom, csak egy vizsga, nem az életem, de annyi pénzt, energiát beleöltem már, és mivel a kocsim is már a mai nappal rendelkezésemre állna, ez is egy plussz idegesség forrás. Mert ha nem sikerül, újabb tizenfélezer, és minimum két hét plusz, amíg nem lehet jogsim. Persze csak magamat okolhatom azért, hogy nem vizsgáztam le már vagy 3 éve. Az én hülyeségem, tudom.

Kölkök? Nagyok, aranyosak-szörnyűek, nőnek, változnak... Erről is majd bővebben. Később.

2012. ápr. 2. 14:38 | h.o.era | még nincsenek kommentek

művész úr

Kellékek:

előszobafal
2 db flipchart lap
pár filctoll
egy lelkes kiskrapek
egy anya, aki néha besegít

Az eredmény:

Photobucket

2012. márc. 4. 10:18 | h.o.era | még nincsenek kommentek

egyedül

Egyedül, egy hatalmas franciaágyon, egy hotelszobában... Szörfözgetek a neten, sustorog valami a tévében, még akár jó is lehetne. Csak ne kellene fél háromkor kelnem. Mert hogy amúgy nem szórakozásból vagyok most egyedül.
Hajnal háromra megyek be dolgozni, majd este haza. És 'csak' vasárnap délben indulunk vissza, hogy aztán itt is aludjunk megint.
Most érik be a gyümölcse az eddigi munkámnak. Ez amolyan előszüret lesz, az igazi majd három hét múlva következik. Most lesz a főpróba. Izgulok. Aggódok. Mindent megtettünk? Mindennel elkészültünk? Jól csináltam? Menni fog?

Nem lehetek még fáradt. Nem pihenhetek még.

2012. febr. 24. 21:21 | h.o.era | még nincsenek kommentek

lehet?

Össze lehet ragasztani azt, ami egyszer eltörött? Lesz ugyanolyan szép, mint volt valaha? Érdemes egyáltalán erre időt és energiát pazarolni? Ha valaki tudja erre a választ, adja meg nekem... lehet ilyet kérni?

2012. febr. 22. 17:41 | h.o.era | 1 komment

négylevelű lóhere???

Holnap nagyon jó formámat kell hoznom. Bár felkészültem, és a tudásomon, személyiségemen múlik minden, azért némi szerencse is elkélne...

2012. febr. 14. 20:45 | h.o.era | még nincsenek kommentek

be-, és elhavazva

Erre is esett a hó, mondjuk még meg is van, amit a szél be nem fújt a 81-esre. Amúgy nem volt olyan nap, hogy ne lehetett volna megtenni a Szfvár-Komárom útszakaszt. Jelzem, fehérvárom abszolút a természetre és az autók kerekeire bízták a hótakarítást, ami nyilván olcsóbb, és energiatakarékosabb. Mi meg menjünk, ahogyan akarunk, vagy tudunk... Vicces. Mi lett volna, ha nincsenek felkészülve???

A napokban olyan hírt kaptam, ami hatalmas örömet okozott. Most még szervezési fázisban van a dolog, de remélem, hogy hamarosan napvilágot lát a publikus valóság, ami a következő állomás a számomra kijelölt ösvényen. És ezzel úgy is látszik, hogy a vágyaim felé kanyarodott, most már végérvényesen, hatalmas melegséget keltve így a szívemben.
Vicces, hogy mekkora kontraszt van dolgok között. Amennyire sikeres és boldog vagyok a munkámban, pont annyira nincs rendben valahol máshol az életem. Tényleg igaz? Valamit valamiért? Felkészültem én erre?

2012. febr. 10. 7:34 | h.o.era | még nincsenek kommentek

filmajánló

Nekem ez most visz mindent. Utána nagyon sokáig kavarogtak a fejemben a gondolatok. Nem tudom, mi tudná ezt túlszárnyalni a közeljövőben...

2012. jan. 25. 11:19 | h.o.era | még nincsenek kommentek

plusz egy

Kicsit elmaradtam, de folytatnám a sort máris a plusz egy darab pöttyös, létszámnövelő férfineművel. Merthogy Töki persze miért is maradt volna ki a listából?
Most rettentő boldog, hogy neki nem kell suliban lennie, bár tegnap javarészt fetrengett - apa szerint. Este kicsit kókadt volt, és amúgy cseppet sem mutat kellemes látványt az egyébként szép pofija. Betegszakaszunk ezen része tehát adott, amihez plusz egy fő náthás-rekedt, eldugult orrú, ezért sokat ébredő picifiú jön még hozzá.
Patrikot amúgy nem részletezném, hogy természetesen egy újfajta, sorban a harmadik jellegű pöttyel debütált. Hólyagos neki, nem is kicsit, amitől igencsak rosszul fest.

Ki maradt egyedül talpon a vidéken? Hát persze, hogy én... Pedig hejj de elfetrengenék én is otthon egész nap!

2012. jan. 17. 16:36 | h.o.era | még nincsenek kommentek

ki gondolta volna...

Végül is, mint amolyan időzített bomba ketyegett a feje felett a család bárányhimlőn át nem esett részének az óra. És az idő lejárt, apa pedig pöttyös lett. Mit pöttyös, inkább dudoros :) Nem különösebben örülök, és gondolom ő sem. Nincs is túl jól, de mondjuk sokat nem tudunk tenni ellene.
A másik része, hogy ezennel gyakorlatilag simán meghosszabodott a fertőzési idő, így csak egy kis türelmi időt nyertünk a családban jelentkező újabb pöttyösig.

Remek...

2012. jan. 13. 9:38 | h.o.era | még nincsenek kommentek

érdekességek

Múlt hét csütörtökön szívtam el az utolsó szál cigimet. Az elhatározás azzal egyetemben született meg, miként közeledett az időpontja a nem kis mértékű áremelésnek. Nem mondom, hogy minden könnyen ment...
Az a reggeli ébredés, ahogyan a kávémat a mikróban megmelegítem, leülök, nyúlok a cigisdobozomért... ami nincs. És amikor rádöbbentem, hogy miért nincs, nos fájdalmas :( Érdekes ez, mert nem is a fizikai vonatkozása nehéz, hanem inkább a szokások. Mondjuk azért kellőképpen feszült is voltam.

Családunk teljes életmódváltását elősegítendő apa pedig ilyenre váltotta a napi két doboz drága füstölgést. Első tapasztalata eddig jó, reméljük, marad is.

2012. jan. 9. 14:27 | h.o.era | még nincsenek kommentek

váááá

Ez azért durva...

2012. jan. 4. 7:50 | h.o.era | még nincsenek kommentek

évköszöntő

Átkölyökpezsgőzvén magunkat az új esztendőbe két fiatalkorúnk egyig bírta a strapát :O Mondjuk Töki nyilván bírta volna még, saját elmondása szerint egyáltalán nem álmosan aztán azonnal elaludt, a nagy durrogtatások közepette.
Pötyinket meg lassan már nem illeti meg a neve. Mondhatni nagyon könnyen vészeltük át ezt a bárányhimlő mizériát, ugyanis semmilyen hatása nem mutatkozott se előtte (minden előjel, láz nélkül), se közben (nem vakarta), se most, hogy gyakorlatilag csak egy-egy nagyobb pötty látszik még. Konkrétan mondjuk pötty nem volt sok rajta, elvétve itt-ott. A jobb füle mögött és fejrészén volt a legtöbb. Amúgy pár nagyobb volt, ami hólyagos lett majd kifakadt, de a legtöbb csak pirosodott, majd elmúlt. Érdekes... Nem tudom, meddig kell várni, hogy megfertőzte e a család ezen a betegségen még át nem esett (szóval mindenki) részét, de reméljük a legjobbakat. Azért én örülök, hogy olyan volt a lefolyása, mint ha nem is lett volna.

Az új év tehát így megkezdődött, ma már suli is van, gyanítom Barnus is megy már csütörtökön oviba - szerdán kell visszavinni a dokihoz. Dolgozunk, új reményekkel, megújult energiáinkkal. Bízunk a jóistenben - ahogyan áldott országunk vezetője is mondta (váááá) -, hogy jó lesz nekünk. Ez már így leírva is vicces, ahogyan ez az egész. Nem politizálok, csak reálisan látok. Ha ez a mi cégünknél így működne, vagyis ilyen vezetőink lennének, mint ők, és ilyen döntéseket hoznánk, már bezártunk volna. Érdekes. Kíváncsian várom, meddig, hova még???

2012. jan. 3. 12:31 | h.o.era | még nincsenek kommentek

mert megérdemlem?

"Mert megérdemlem" - című szabim/pihenésem első napján, azaz 23-án torokfájással ébredtem, ami tetőzött aztán egy kedves kis betegségben. De bírom, mert erős vagyok... Most már nem érzem magam úgy egész nap zúgó fejjel és szédülve, mint ha egy kemény buli másnapján lennék :S

Tegnap Barnin fedeztem fel három pöttyöt a nyakán, amiről első pillantásra megállapítottam, hogy bárányhimlő. És mivel simán kaphatnék már doktori címet, ami a gyerekbetegségek felismerésében és kezelésében mutatkozott profizmusomat jelentené, most sem kellett csalódnom magamban.
Kismanó reggelre számtalan pöttyel ébredt, amit dokinénink is hasonlóan diagnosztizált, mint én :P Amúgy tök jól van, aranyosabb és kedvesebb, mint valaha. Tenyérrel vakarja a fejét, a füle mögötti területet, ahol csak szaporodnak a piros pöttyök, mert anya így mutatta :)
Kíváncsian várom a fejleményeket, mert a család többi tagja, engem leszámítva még nem szenvedett ilyen betegségben.

Pihenés, mi? Hát ezt érdemlem én, kedves szlogengyártó marketinges kollégák??? Erre nincs reklámotok, mi?

2011. dec. 28. 9:13 | h.o.era | még nincsenek kommentek

felpörögve

... értendő a legkisebb ugrifülesre. Tegnap például fél 11-re sikerült álmot fújni a szemére. Teljesen fel van pörögve, játszik és játszik... Patrik meg gépezik, xbox-ozik, gépezik...
Amúgy nálunk is járt a 'Jézuszka', ami roppant boldoggá tette a kis manóarcút. Ma Muciéknál is, és még Janáék is itt jártak. Mondjuk ez pont jó ürügy arra, hogy ne feküdjön le a fiatalúr ebéd után. Kíváncsian várjuk az estét, ennek tükrében :P

Mind a két fiú változásokon ment keresztül az elmúlt időszakban. Kezdjük a rosszabbal, a majdnem kamasszal. Elég flegma és nagyszájú, visszabeszélő nemtörődöm lett a nagylegény. Tudom, majd még most jön a java. Alig várjuk :S
A picifiú pedig mindenhol és mindennel el tudja foglalni magát, értsd, egész nap játszik, elképzel, megvalósít. Haláli fazon! Ja, és legtöbbször oroszlán :)

2011. dec. 26. 14:36 | h.o.era | még nincsenek kommentek

így is lehet :)

Mindig megünnepeljük otthon, mert ez nálunk szokás. Anya szerint ez azért jó, mert ilyenkor legalább együtt van a család. Máskor is együtt van, de mondjuk nem ennyire. Az oviban Kati néni elmesélte, hogy szenteste megszületett a kis Jézus egy istállóban. Senki nem akarta beengedni a szüleit a házába, ezért kellett jászolba menniük. Én sem engedtem volna be őket, mert Anyu azt mondta, idegeneknek nem szabad kinyitni az ajtót soha, hiába kérik.

Jézus nagyon jó ember volt, aki mindenkinek segített, sok csodát csinált, de végül sajnos megölték a gonosz katonák. Ami nem baj, mert valahogy felszállt a felhők közé, és azóta onnan néz le. Vigyáz ránk és mindenkit szeret. Olyan, mint az Anyukánk. Ági, aki mindig kerget az udvaron és nagyon hülye, azt mondta, hogy nincs is az égen semmi, csak csillagok meg bolygók. A szülei szerint Jézus csak egy mesehős, nem szabad elhinni, hogy valóban élt. Neki például sokszor el kellett mondani magában, hogy Jézus nem létezik, mert így tudta jól megjegyezni. Végül sikerült, most már tudja. A karácsonyt azért is szeretem, mert ilyenkor hazajön Klári néni Kanadából. Azért ment oda nagyon régen, mert utálta a pártot. Ilyenkor mindig elvisz minket csirkés szendvicset enni egy gyorsétterembe. Apa soha nem jön velünk, pedig Klári néni a testvére. Azt mondja, hogy a karácsony nem szólhat a multikról, és ezért nem jön. Nem értem, mi az a multi, de már én sem szeretem. Csak a csirkés szendvicset szeretem! A múltkor az oviban, a délutáni alvás közben azt mondta a takaró alatt Ádám, hogy szerinte Jézuska szakállas volt és az apját Józsefnek hívták. Én erre mondtam neki, hogy nem is, mert Jézuska apukája igazából egy Isten volt, hallottam a tévében. Uzsonnakor Juli, aki kiscsoport óta szerelmes belém, elmagyarázta nekünk, hogy mind a ketten nyertünk, mert Jézusnak két apja volt, úgy, mint Zolinak, aki a sárga csoportba jár, de ő csak az egyiket szereti, mert a másik néha bántja az Anyukáját, és egyszer már a rendőrséget is ki kellett hívni. Nekünk a tesómmal minden évben be kell mennünk a másik szobába, hogy a Jézuska nyugodtan le tudja tenni az ajándékainkat a fa alá - és tényleg odateszi. Utána visszajöhetünk a nappaliba meglepődni. Eszti szerint viszont nem a Jézuska hozza az ajándékot, mert igazából le se tudná cipelni egyedül az égből, hanem a szüleink veszik a plázákban. Ezt az Anyukájától tudja. Brigi szerint tényleg a szüleink veszik az ajándékot, csak aztán feladják postán az égbe a Jézuskának, és ő hozza vissza, mert nincs annyi ideje, hogy minden gyereknek külön vásároljon. Szerintem neki van igaza.

Én elektromos kisautót szeretnék karácsonyra, és azt, hogy csillogjon a fenyőfánk. Meg peonzát, kígyósat, ha lehet, olyat, mint amilyen a Dávidé, és egy űrhajós játékot, továbbá "Indiát, Amerikát, Ausztráliát és a Marsot. Mindezt persze selyempapírban, angyalhajjal tetézve". Kérek még biciklit, meg kirándulást, rántott husit, krumplipürével, ahogy vasárnap szoktuk a nagyiéknál. Kérem Anyu simogatását, és a mesét, amit esténként mond, amikor nem bírunk aludni, mert félünk a sötétben. Szeretnék még fociedzést és egy varangyos békát, és főként az kérem még a Jézuskától, hogy jöjjön haza az Apukám. Ígérem, hogy minden este elpakolom a játékokat, nem rágom többet a körmömet, megeszem a spenótot is rendesen, és nem hisztizek mindenért. Nem baj az sem, ha nem hoz ajándékot, csak jöjjön haza. Jó leszek cserébe, megígérem. Mindig jó leszek most már.

2011. dec. 23. 22:04 | h.o.era | még nincsenek kommentek

szenteste előtt

Ajándékok megvásárolva (jujj, de izgulok, hogy jók lesznek e - nyilván :P). Tökivel, míg a legnagyobb és legkisebb férfitagja kiscsaládunknak pihent, nyakunkba vettük a várost. Fájásig gyalogoltuk a lábainkat, de meg lett minden. Megnyugtat azért ez.

Halászléhez alapanyagok beszerezve, majonézes kukoricához és krumplihoz szintén - ehhez meg halrudak lesznek... Mi ezt szeretjük, mit nekünk ünnepi ebéd!?
Ezzel kapcsolatban abszolút nem osztom azt a nézetet, hogy nagy karácsonyi ebéd, sok süti, egész napos konyhában robotolás, csak mert karácsony van. Együnk azt, és csináljuk azt, amit a legjobban szeretünk. Más meg nem számít. Amúgy abszolút a pihenésnek és semmittevésnek szánjuk magunkat az elkövetkezendő időszakra ;)

Boldog Karácsonyt! :D

2011. dec. 23. 20:06 | h.o.era | még nincsenek kommentek

A blogomról

“Az anya nemcsak egy gyermeknek ad életet, hanem a szeretetnek és az örömnek, amit valaha magának remélt.”

Keresés

Ezt is én írom

erasüti

Utolsó kommentek

lufifej: ou..ugyanolyan biztos nem lesz, de lehet még szép..akármiről legyen is... »
lufifej: Isten éltesse a szülinaposokat, nektek pedig még sok-sok boldog évfordulót... »
NelliAnyu: zsír az új autó és kombi :-))) nálunk ez alap!!!... »
lufifej: Bármi is történt, sajnálom :( Ölelés! »
h.o.era: Változtatni talán még lehetne, csak félő, hogy az ember gyermeke... »