Era naplója

Egy nagy és egy kisfiús mindennapok.

Rosszabbul!

Barni nemhogy kigyógyult volna a légcsőhurutból,de még nagyobb problémát okozott neki.Hétfő reggelre bedagadt a jobb szeme.Gondoltuk kötőhártyagyulladás lesz.Elvittük az ügyeletre,ahol közölték,hogy orrmelléküreg-gyulladás gyanús,ezért vigyük el a gégészetre,mert veszélyes szövődményei lehetnek.A gégészeti vizsgálat után a gyanú továbbra is fennállt ezért tudatták velünk,hogy Barnika ma már nem megy haza.Felvették a gyerekosztályra,ahol azóta egy CT-re vár.Ha a vizsgálat igazolja a betegséget,akkor meg fogják műteni.Ma délutánra viszont visszább húzódott a duzzanat így felcsillant a remény,hogy használ az antibiotikum,amit kap és nem lesz szükség a tortúrára.

A blogban most egy kis szünet,majd Eraanyu újra jelentkezni fog.

 

Apa

 

2010. márc. 16. 21:10 | h.o.era | 4 komment

cipőbeszerzés

... történt ma. Éljen a cafetereia rendszer, és az, hogy a munkahelyemen netto huszonötezret kapok minden hónapban. Az egészségpénztári hozzájárulás (havi 15000) választása pedig még akkor is kézenfekvőnek tűnik, ha a sporteszközök után adózni is kell. Mert nem mindegy, hogy a gyerekeimnek gyakorlatilag ingyen veszek cipőt, apának horgászfelszerelést, egyéb ruhákat (éljen a playersroom is). Mert eddig én mindig csak visszakaptam az adóbevalláskor, ezzel pedig csak valamivel (tényleg elenyésző összeg) kevesebbet. Szóval őket vettük ma a kölköknek...

Töki (34-es):

Photobucket

Photobucket

Barnika (23.5):

Photobucket

2010. márc. 14. 13:25 | h.o.era | 1 komment

jobban

A csütörtök délutáni dokilátogatás eredménye: légcsőhurut :( Kapott a kis piszok gyógyszereket, lázat csillapítottunk, ami tegnap délutánra hagyott alább. Elesett, gyámoltalan, és szánalomra méltó volt, de lázasan is simán tudott szekrényen mászni, kockákat dobálni, konyhai eszközökkel falat vagdosni. Ma már teljesen jól van, kiteljesedett rosszalkodása is :P Persze köhög, folyik az orra, ami azért is nehéz eset, mert kedden délelőtt a bölcsiben leesett a csúszdáról, és homlokkal-orral végigcsúszott a szőnyegen, jó kis horzsolásokat eredményezve ezzel. Így az éjszakai rászáradt takony letörlése, vagy csak a sima napközbeni, bármilyen kíméletesen is történik, nagy fájdalommal és sokszor vérzéssel is jár :( Amúgy hiába tudja nagyon ügyesen fújni az orrát, muszáj porszívózni is, mert elképesztő mennyiségű cucc kerül ki abból a tutyi orrából. A lényeg, hogy kifelé tartunk a dologból, bár majd szerdán kell visszavinni a dokihoz, nem kis fejtörést okozva nekünk az elhelyezését illetően. Legalább hasznát veszem a logisztikai tapasztalatomnak :DDD

Patrik nagyfiúsodik. Sokszor csak nézem, és arra gondolok, hogy mikor, és hogyan lett ekkora. Annyit változik, kész kis ember lesz belőle :P Mostanában sokszor tetten érem, hogy mosolyogva öleli meg az öccsét, vagy szívesen ad neki puszit :) Valamelyik nap Barnika mikor elesett, Patriknak kellett megölelnie. Vagy tegnap, rohant hozzá, hogy megölelje, Töki kitárta a karját, és ahogyan összeölelkeztek, Barnabás arcán olyan boldog-elégedett mosoly, Patrikén pedig szintén valami hasonló. Utána mondtam Tökinek, hogy ha láttad volna az öcséd, milyen boldog volt ettől, azt bírta felelni mosolyogva, hogy 'én is'.

2010. márc. 13. 11:05 | h.o.era | 1 komment

beteg :(

Barnika beteg lett :((( Folyik a nózija, drága szívemnek gyakorlatilag a tél beállta óta, most ismét köhög pár napja, délelőtt pedig szóltak a bölcsiből, hogy hőemelkedése van, meg nagyon nyűgös. Apa el is ment érte, én meg indultam dolgozni... Ebéd utánra már lázas lett, kapott kúpot és aludt háromnegyed ötig... Apa szerint azért jókedvű, bár nem száz százalékos. Szegényke...

Azért bosszantó, hogy mivel a gyerekorvos délelőtt rendelt, tizenegy után így már ugye nincs, tehát ma már nem láthatja orvos. Holnap pedig délután lesz, tehát több, mint egy napig van orvosság, diagnózis, minden nélkül... Pedig gondolom mihamarabb elkezdeik egy betegség kezelését, annál jobb. Na mindegy...

Patrikról a suliban csupa jókat mondtak, ami meglepő, mert azt gondoltam, úgy éreztem, mint ha kicsit visszavett volna a tempóból. Igazán mondjuk csak a magyar négyesek miatt aggódtam csöppet, meg az olvasási nehézségeink végett, de a tanár néni pont ellenkezően látja. Szerencsére. Szerinte pont hogy összeszedte magát a fiúka, ügyesebb, összerendezettebb, jobban figyel.
Mindenesetre megemlítettem hogy mióta a hátsó padba ültették (az elsőből :S), minden nap elmondja, hogy gyűlöl ott ülni... Azt mondták, megnézik mit tehetnek ez ügyben :P

Amúgy nehezen bírom a gyerekek nélküli heteimet, így délutánosban. Kicsit nosztalgikus, mert miután elvittem őket reggel, csak a lakással, meg magammal kell foglalkoznom. Csend van, nyugalom körülöttem, ehetek, ihatok, vécézhetek (:D) nyugodtan. Nem rossz, de hiányoznak a gyerekeim...

2010. márc. 10. 19:00 | h.o.era | 3 komment

csak egyszerűen

Barnikával minden simán ment anyuéknál, gyakorlatilag úgy csinált a drága, mint ha mindig is ott aludt volna... Mami legnagyobb örömére fél hatkor kelt. Na ja, akkor kezd világosodni, és míg nálunk redőny van, ott csak sötétítő függöny. De kipihenten, jókedvűen kezdte a napot.
Ezzel szemben itthonra megint a nyűglődés és hiszti jutott :(((

Patrik rákapott a simsre, ami azért is nagyon jó, mert olvas! Folyamatosan kell a játék mente során, hogy mit miért és hogyan csináljon, így rá van kényszerülve, és végre minket se piszkál már vele, hogy mi van oda írva :P
Egyedül az olvasás kínlódásos kicsit, de most, hogy többet gyakoroltunk, látványos a fejlődés. Magyarból kapott pár jól megfeleltet, azaz négyest, de mind figyelmetlenség miatt történt :S
Furulyából pedig megfeleltet, azaz hármast :D

Hétfőn műszakot kellett cserélnem, mert fogadó óra lesz a suliban, és mindenképpen szerettem volna menni, így kelhetek megint nagyon korán :(((

2010. márc. 7. 19:48 | h.o.era | 2 komment

ketten vagyunk...

... apával. Csend van. Nem hisztizik senki... nem rohangál senki... nem éhes senki... és amúgy is, mit csináljunk a gyerekek nélkül???

2010. márc. 5. 17:44 | h.o.era | 6 komment

a napokban

Rövid hétvége, fárasztó munkanapok, kevés alvás, hisztis Barni és a motor, Patrik meg minden...

A hétvége tartalmas eltöltését elősegítendő, elővettük Barninak a motort. Az a kis, lábbal hajthatós fajta, egyenlőre még csigánál is lassabb tempóban van használatban :) De állandóan elő kell venni, és mindenhova vinné. Ha nem az elgondolása szerint történik, hiszti van. Jobb esetben csak kiabálás, vagy sikítás, de lehet hasra fekvés is, kitekintéssel, hogy jól láttuk e :)
A hiszti most nagyon előtérbe került, mérgelődik, sikít, morog, verekszik :( Simán ránküt, kitépi magát a kezünk közül, megfeszíti a hátát, visít, mint akit ölnek. Gyakorlatilag tanácstalan vagyok ebben a témában, mert hiába mondja apa, hogy de, Töki nem volt ilyen. Pillanatok alatt vált erre a szörnyűségre, majd mikor valami eltereli a figyelmét, egyből abbahagyja. Szóval viszonylag hamar múló állapot, de annál rosszabbnak látszik - mondjuk egy tömött boltban :S

Patrikkal gyakorolni kell, mert kicsit akadozva megy az olvasás. De most, hogy egy hete már napi szinten van a dolog, látványos is a fejlődés. Azért szomorú, hogy elsőben, egy kötelező napközis, vagy napközi otthonos (ahogy jobban tetszik) oktatás mellett szükség van az otthoni gyakorlásra ahhoz, hogy a viszonylag jók közé tartozzon...

Írtak több felmérőt magyarból, jól megfelelt lett neki három is :S Az egyikben itt-ott vétett egy-egy hibát, 89%, ez nem is nagy gond (csak ez már 4-es :(). Másikban minden hibátlan, egy feladat pedig komplett kihagyva (nem kis felháborodásomra), 82%!!! Hoppá, átsiklottam felette... ááá! Tollbamondás... ékezetek lehagyva, betűk kihagyva... figyelem hiánya.
Azért azt gondolom, ez mind olyan 'hiba', ami majd idővel beáll. Most még rengeteg dologra kell figyelniük, olyan nehéz lehet! Alig megismerkedtek a betűkkel, számolnak, figyelem, fegyelem, komoly szabályok... Azért ügyes, mert a nagy átlag ilyen, csak pár jobb van, de azt szeretném, ha magától akarna a jobbak közé tartozni, nem azért, hogy anya örüljön :P

Én pedig tanulok, nem könnyű a szállítmány tervezés... Ismeretlen, hiába vannak meg a program alapjai, amit használunk (bár gyanítom lényegesen nagy könnyebbség), nehéz. Egyelőre tetszik, talán pont az, hogy annyira sok dologra kell odafigyelni, hogy minden klappoljon. Na, meg nem kicsi galibát okoz egy apró hiba...
Gyorsan telnek a napok, egybefolynak, gyakorlatilag. Hétvégére anyuéknál terveztünk egy kis közös ramazurit, sokaknak volt sok minden mostanában, ünnepelünk.

Pénteken pedig Barnabás a mamánál (anyunál) alszik este :S Először, ugye...

2010. márc. 3. 20:02 | h.o.era | 2 komment

anyának!

"Hogy mögötted az évek száma
hány örömmel eltelt napból áll,
szomorú perceket fakulni látod,
sok boldog pillanat órákból áll.
Előre tekintesz, bár szíved a múltban,
visszahúz az egyszerű, tiszta világ,
merre vezethet a jövő rögös útja
a kérdés néma válaszodra vár."

Photobucket

2010. febr. 28. 16:06 | h.o.era | 1 komment

emberek...

Minden emberek között nappal csak fokozódik az érzés, hogy miért is vagyunk ilyenek egymással? Hogyan lehet, hogy ugyanolyanok vagyunk, mégis különbözőek? Türelmetlenek, idegesek, sietősek, és egymásra egyáltalán nem odafigyelve közlekedünk.
Ennek apropóján.. Tegnap, tíz óra után, mikor jöttem haza a busszal, fél órán belül három balesetet is láttam egy igen rövid útszakaszon. Az elsőnél egy biciklist gázolt autó, ott jártamkor éppen a rendőrség érkezett, az út menti panzióból rohantak ki törölközőkkel, vagy lepedőkkel, a földön fekvő embernek pedig a lába látszott ki az őt körülvevő emberek közül. Majd továbbmentünk, és a következő buszra várva, egy kereszteződésben két autó ment össze a sárgán villogó lámpánál. Mikor hazaérvén leszálltam a buszról, a túloldalon lévő buszmegállóban sok ember, két autó, és egy villogó mentőautó állt, melyben jól láthatóan éppen dolgoztak...
Azt gondolom, ez mind elkerülhető lett volna... Ha a kerékpáros az arra kijelölt úton megy, vagy az őt követő autó figyel rá... A sárgán villogó lámpáknál körültekintően hajtunk be egy keresztződésbe... És egyáltalán, figyelünk a másikra...

Mert hogy miért kell a boltokban tülekedve félrelökni a másikat, elfogy az áru? Miért kell tolakodni a buszra, hamarabb odaér a céljához? Miért megyünk a másiknak neki a szűk járdán, nehéz egymás mögött menni? Miért lökjük félre az időseket, vagy éppen ők a másikat? Miért nem segítünk a babakocsisoknak? És még sorolhatnám napestig...

Vajon ezek közül, a nagy sietés közepette, hánynak jutott volna eszébe, hogy felhívja a főnökét, kérdezzen rá az egyik targoncásra, hazaért e, mert hogy ő is az ominózus úton közlekedik, kerékpárral, és akár ő is lehet áldozat? És ezen felül még ki az, aki aggódik is, úgy igazán, főleg akkor, mikor soká csörögnek rá vissza, hogy minden oké, nem ő volt...

Megéri úgy sietni, senkivel semmivel nem törődni? Elgondolkodtató...

2010. febr. 27. 14:27 | h.o.era | 4 komment

ilyen-olyan

Alapvetően még jó kedvem is lehetne, ha nem lenne ez a borús-esős idő. Mondjuk attól, hogy Barnika tegnap hajlandó volt hallgatni a telefonban, amit beszélek neki, azokkal az okos, kerek szemeivel, elgondolkodva, a mostakkorhogyisvanez nézését produkálva (apa szerint). Hogy valamelyik reggel kiabált ki a szobából, hogy 'aja', mire én boldogan pattantam ki az ágyból és repültem át hozzá. Hogy hajdemilyen szép leszek nemsokára - hétfő óta tornázom (brrr). Hogy hétfőtől új munkakörben próbálhatom ki magam. Hogy egész ügyesen oldjuk meg még mindig a fiúk dolgozóba juttatását, na meg vissza is. És hogy bízom benne, tényleg nemsokára itt a tavasz!!!

2010. febr. 26. 10:52 | h.o.era | 2 komment

apának!

"Az élet nem olyan egyszerű. Semmi sem egyszerű: a hajnal sem, mikor a nap aranyhegyű dárdái szétverik az éjszaka fátylát s az alkonyodás sem, mikor meghalnak a fények. Az ember megszületik anélkül, hogy kedve volna hozzá, s hajnalok és alkonyodások szeszélyes játékában cserélget örömet és bánatot, épít és rombol, ostobaságokat és bölcsességeket mondogat váltakozva."

Photobucket

2010. febr. 24. 11:31 | h.o.era | 5 komment

van az úgy...

Ez a kis hihetetlen krapek rájött, hogy simán ki tudja nyitni a bejárati ajtót, és ha nem vagyok résen, nyilván meg is szökik :)  Ezen kívül a zárt ajtóban hagyott kulcs is sima ügy neki, nem sokáig tartott rájönnie, hogyan kell azzal is nyitni… Nem ártana talán nekem rájönnöm, hogy több esze van a gyereknek, mint azt sejteni engedi.
Azt is megmutatta, hogy a másfél éves oltás amolyan katonadolog, vagyis egy szájhúzással el lehet intézni az egészet, mindenféle hisztit vagy egyéb sírást mellőzve. Mindennek a tetejébe tegnap a bölcsiben ebéd után negyed (!!!) órát bírt aludni, ma pedig otthon, oltás után semennyit… Változókorba lépett :D

2010. febr. 23. 13:44 | h.o.era | 1 komment

ezek vannak

Valahogy tartottam ettől, hogy a blogolásra fog a legkevesebb időm jutni, ha ismét dolgozni fogok. Bárcsak így lenne ötösöm a lottón... ha lottóznék :) Igaz, a lakás nem szalad úgy, mint képzeltem, vagyis még utolérem. A fiúkkal is tudok időt tölteni, a délutánosban is jut egy kicsi, legalább is Barninak (később viszem, Tökit meg apa). Remélem, tartós lesz a majdnem idillinek mondható állapot.

Töki változatlanul ügyes a suliban, megy neki a tanulás, és szereti is.
Barnika pedig vagy tündérbogyó, vagy hisztizsák :S Újabb szavak: 'tea', 'pappa'-Patrikra, valamint heves bólogatás (ez nagyon cuki!!!) és fejrázás minden kérdésre. Továbbra is kópé és bohóc, és bújós kismanó.

Photobucket

Photobucket

Photobucket

Photobucket

Photobucket

Photobucket

2010. febr. 22. 11:13 | h.o.era | 3 komment

Fruzsinak!

"Életének valamennyi szakaszában lassan-lassan átalakul az ember, míg végül rádöbben, hogy nehéz visszaemlékeznie és korábbi énjeire ráismernie. Ily módon szakaszaival az élet is olyan, mint az újra meg újra születés, és minden szakasz kezdete hirtelen ugrás a szakadék fölött, amely mögöttünk tátong áthidalhatatlanul, úgyhogy nincs többé visszatérés abba, ami már elmúlt."

Photobucket

2010. febr. 18. 20:00 | h.o.era | 1 komment

a farsang

Cseppet sem meglepő módon, nagy izgalom előzte meg a mai napot. Lázasan készült, tanulgatta a versét. Helyesebben elmondtam neki egyszer, majd következőre velem mondta, utána pedig már tudta is :)

Ha fegyverem a kezemben,
Ellenségem rettegjen.
Bajtársaim oldalán,
Megvédem én a hazám!

Photobucket

Photobucket

Nagyon aranyosak voltak, ötletes jelmezekkel, versekkel. Azért, mint gondolom mindenhol, voltak, akik nem tanultak verset (pedig megbeszéltük jó előre), vagy éppenséggel papírról olvasták, akik nem hoztak sütit, üdítőt...

Photobucket

Photobucket

Photobucket

2010. febr. 18. 14:57 | h.o.era | 1 komment

a napokban

A régi Barni:

Photobucket

... és az új, nagy játékban:

Photobucket

... boxolva:

Photobucket

Photobucket

... Patrikkal is:

Photobucket

Bárányember :)

Photobucket

Farsangra készülve:

Photobucket

Photobucket

... és arcfestést, elemózsiát tesztelve:

Photobucket

Anya, apa pedig rohanásban, taposómalomban...

2010. febr. 17. 19:57 | h.o.era | 6 komment

együtt

Fülig érő szájjal, amolyan úgyis tudom, hogy nektek ez mennyire tetszik vigyorral, kópéarccal, vékony hangon, olyan Barnisan szól, hogy 'aja!', néha, véletlenül 'anya', mi pedig apával, arcunkon letörölhetetlen mosollyal nézünk egymásra, hogy mennyire édes ez a kölök, miközben Patrik a szobából örömittasan felkiállt, hogy sikerült neki továbbjutni a gta-ban. Imádom az együtt töltött napokat!!!

Barni másfél éves!!!

2010. febr. 14. 13:10 | h.o.era | 4 komment

ezelőtt és ezután

Azzal, hogy ismét munkába álltam, végérvényesen új fejezet nyílt az életünkben. Természetesen nem ért meglepetésként, mert valahogyan erre is számítottam, csak más megélni. Furcsa esténként telefonon jó éjszakát kívánni Patriknak, hallani, hogy semmi különös nem történt a suliban (mindig ezt mondja), érdeklődni, hogy vacsoráztak e, jókedvűek voltak e, meg egyébként, mi volt velük (semmi különös, hehe).

Kenyérre vagyok kenhető, amint meghallom, hogy 'aja!'. Barnika ma egész nap ezt mondogatta, melengetve a szívemet ezzel rendesen. Töki sokszor csak odajött, és átölelt. Én pedig sírok belülről, hogy nem lehetek mindig, minden percben velük. Fáj, hogy ezt teszik velünk, anyákkal, hogy idő előtt vissza kényszerülünk dolgozni. Nem ez az élet rendje!

Amúgy délután sacher tortát sütöttem, holnapra. Na, nem mint ha nagy jelentőséget tulajdonítanánk a Valentin-napnak, mert hát miért is van, és miért kell átvennünk más országok ünnepeit??? Viszont Barnus holnap lesz másfél éves, meg amúgy is sütöttem volna valamit, és akkor így döntöttem, hogy valami ünnepélyesebbet, mégis. Na... :D

2010. febr. 13. 20:29 | h.o.era | még nincsenek kommentek

a rohanó idő nyomában

Most valahogy úgy van, hogy loholok az elmúlt idő után, de sehogyan sem sikerül utol érnem. A hét munkanapjai, tekintve, hogy már péntek van, gyorsan elteltek. A legrosszabb az egészben az volt, hogy hiányoztak a fiúk... Igaz, Patrikkal tölthettem a hétfőt, tegnap óta pedig Barni is itthon van, mert ismét csúnyán köhög és a változatosság kedvéért szörnyen folyik az orra. Így a délelőtt csak a miénk, még Tökit se kell suliba vinnünk, mert apa megteszi helyettünk, hogy délben aztán jöhessen is haza, hogy tudjak menni én dolgozni...

Barnika hihetetlen egy kis figura, kiabál nekem, hogy 'ja-ja', 'aja', és rohan hozzám boldogan. Tegnap jó sokat ült az ölemben, hogy énekeljek, meg könyvet nézegettünk, bújt, ölelt, mókázott. Biztosan hiányoztam neki.
Rossz, hogy nem tudom megbeszélni Tökivel a tanultakat, átnézni a cuccait. Mert hát apa csak nem úgy csinálja, mint én...
És ezentúl csak két műszakban leszünk egyelőre, ami azért nem jó, mert így minden második héten lesz így :(((

Én pedig egészen belerázódtam már, de persze nem mondanám azt, hogy mindent tudok már, mert olyan nincs is. Viszont jól érzem magam, és szívesen megyek, és csinálom is. Egyelőre :D

2010. febr. 12. 10:24 | h.o.era | 1 komment

olyan jó

Photobucket

Tegnap tanítási szünet volt az iskolában, így miután elvittük reggel Barnust a bölcsibe, kettesben töltöttük a délelőttöt Tökivel. Hihetetlenül jól éreztem vele magam!!! Mókáztunk, nevetgéltünk, csavarogtunk, együtt voltunk. Feltöltődtem tőle, egy időre biztosan :P
Csak ámulok, hogy olyan, mint egy felnőtt, hogy komoly témákban is méltó beszélgetőpartner. Hogy sok tekintetben inkább, mint egy felnőtt... Hogy nemrég még egy kis mosolygós totyogó gombóc volt, most meg... Néha az az érzésem, hogy hirtelen lett ekkora, minden figyelmeztetés nélkül.

Nehéz, hogy a héten csak reggel látom őket, arra a kis időre, míg elviszem a dolgozójukba :( Viszont örülök, mert tudom, hogy jó nekik ott, boldogan mennek és ugyanúgy fogadják az apjukat, mikor megy értük. Lehet, hogy nem úgy zajlanak a délutánok-esték, mint mikor én is itthon vagyok, de tökéletesen biztos vagyok benne, hogy megfelel nekik így is. Mert imádják az apjukat. Én pedig nyugodt lehetek, mert minden rendben.

2010. febr. 9. 11:33 | h.o.era | 3 komment

Régebbiek | Végére »

Photobucket